Főtisztelendő Püspök Atya, Rektor Atya!

Kedves Professzor Emeritus címmel kitüntetett Ünnepeltjeink!

Tisztelt Vendégeink!

 

Nagy örömmel és várakozással készültem a mai alkalomra, Nemeshegyi Péter professzor úr köszöntésére. Péter atya 17 esztendeje van jelen intézményünkben, s az elmúlt napokban ennek a csaknem két évtizednek a „cserépdarabkáit” szedegettem össze, hogy meg tudjam fogalmazni, mit is kapott főiskolánk tőle.

            Az előzményeket életrajza alapján foglaltam össze. Nemeshegyi Péter 1923. január 27-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1944-ben a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán „summa cum laude” doctor universitatis fokozatot szerzett. Ugyanebben az esztendőben belépett a jezsuita rendbe. Filozófiát Innsbruckban, teológiát pedig Rómában a Gergely Egyetemen tanult. 1952-ben szentelték pappá. 1956-ban teológiai doktori fokozatot szerzett. Doktori disszertációjában Órigenész teológiáját tárgyalta. Ebben az évben indult csaknem négy évtizedes japán missziójába. 1993-ig volt a tokiói Sophia Egyetem Hittudományi Karának professzora, két alkalommal dékánná is választották. A dogmatika, patrisztika, teológiatörténet és a fundamentális teológia tanítása mellett Japán szinte egész területén tartott előadásokat, amelyekkel a keresztény hitet és az európai kultúrát ismertette meg nemcsak diákokkal, hanem hétköznapi emberekkel is. Péter atya az eközben szerzett tapasztalatait egy beszélgetésben így fogalmazta meg: „Nagy ajándék volt az számomra, hogy bensőséges, baráti, testvéri kapcsolatot tudtam kialakítani a japánokkal.”(Bodnár Dániel: Beszélgetés Nemeshegyi Péterrel. Vigilia 2003.04.13.) Péter atya a tanítás mellett lexikont és folyóiratot is szerkesztett, felügyelte az egyházatyák műveinek japán fordításait, számos könyvet, tanulmányt írt japánul és más nyelveken. 1969 és 1974 között a Nemzetközi Teológiai Bizottság VI. Pál pápa által kinevezett tagja volt. Ugyancsak tagja lett a Japán Keresztény Tudós Társaságnak, valamint a Japán Cusanus Társaságnak. A szigetország oktatásának fejlesztésért a japán kormány 2005-ben „a Szent Kincs Rendje, Arany Sugarak a Nyakszalaggal" kitüntetésben részesítette.

            A japán missziós munka 1993-ban ért véget, amikor Péter atyát rendi elöljárói „misszióba küldték Magyarországra” (Ménesi Hilda: Jezusita szerzetes a mosolygó ősharmóniában. Szabad Föld 2001. júl. 27.) Az új misszió egyik, számunkra legfontosabb helyszíne éppen a mi főiskolánk lett.

            1993-ban ugyanis az akkori Zsámbéki Tanítóképző Főiskola visszakerült a Katolikus Egyház fenntartásába, s ezzel az addigi állami szakok mellett lehetőség nyílt hitéleti képzések megindítására is. Dr. Bencze Lóránt főigazgató a Teológia Tanszék megalapítására, valamint a katolikus hitoktató szak bevezetésére dr. Nemeshegyi Péter jezsuita atyát kérte fel. Péter atya a leendő hitoktatók felkészítését előadásaival, szemináriumaival, a hallgatók számára készített jegyzeteivel, könyveivel, nem utolsósorban pedig lelkigyakorlataival életre szóló lelki, szakmai, hitbéli élménnyé tette. Később a hitoktató szak helyébe lépő hittanár, majd katekéta-lelkipásztori munkatárs szak, valamint a hittanár-nevelő mesterszak hallgatói is megtapasztalhatták, a Kegyelemtan, a Krisztológia, az Egyháztan, az Eszkatológia, vagy a Mariológia tárgyak előadásain az atya mélységes tudását, szemléletes, láttató előadásmódját, derűjét. A professzor úr a hitéleti szakok mellett a főiskola világi szakjain is tanít, ily módon az elmúlt évtizedekben tanítók, óvodapedagógusok, illetve szociálpedagógusok ezrei ismerhették, érthették meg általa a Keresztény világnézet alapjait, s tanítását vihették magukkal megerősítésként a kisgyermekek nevelésében, vagy a nehéz sorsú fiatalok megsegítésében. De nagy hálával tartozunk mi magunk is, a főiskola oktatói, dolgozói Péter atyának az intézmény katolikus szellemiségének megteremtésében különösen a kezdeti időszakban végzett sokféle tevékenységéért: a tanévkezdő lelkigyakorlatok szellemi, lelki táplálékaiért, az ünnepi és hétköznapi szentmisékért, a főiskolai képzések szakmai megújításában való közreműködéséért, a jóízű, gazdagító beszélgetésekért, tanári munkánk vagy emberi kérdéseink iránti nyitottságáért és mindenekelőtt azért a derűért, amelyet egész lénye sugároz ránk. Úgy gondolom, hogy sokunk érzését fogalmazta meg Püspök atya nagyon emlékezetesen a Nemeshegyi atya 85. születésnapjára készített könyv bevezetőjében: „Számomra Péter atya személye a Tanító eszményképét testesíti meg. „Kincseiből előhoz régit és újat egyaránt.” Kimeríthetetlen forrás, amelyből a tanítványok tudásszomjukat olthatják.”(A jóság íze 8)

Mi mást is kívánhatnánk ez ünnepi alkalomból, mint hogy ez a forrás ne apadjon el, tápláljon, éltessen bennünket tisztaságával, frissességével. Isten áldását kérjük Péter atya további munkájára!

 

Dr. Gasparicsné dr. Kovács Erzsébet

főiskolai tanár